Üdvözlet Londonból: húsvét hétfő

Mindig meglep, hogy milyen gyorsan telik az idő. Még nem régen jöttem és holnap kora reggel már repülnöm is kell vissza. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy gyakrabban fogok jönni és ha lehet, hosszabb időre. Szóval gondolatban már tervezgetem a következő vakációt, de mielőtt elkalandoznék, maradjunk a jelenben.

Ma reggel verőfényes napsütésre ébredtünk.

Terv?

Irány a belváros.

Van ugyanis egy pár bolt, ahová szeretek benézni. Szerencsés vagyok, hogy a tesómmal azonos az érdeklődési körünk. Férfiként nagyon türelmes társaság és nemcsak akkor, ha vásárolgatásról van szó. A 29-es busszal lecsordogáltunk a Tottenham Court Road-ig és onnan elsétáltunk a T-K-Maxx-be. Ha valaki nem ismerné: ez egy olyan áruház, ahol három emeleten minden kapható: ruha, lakberendezés, illatszer, kiegészítők és persze a lényeg az, hogy nagyon kedvező áron. Diesel, Levis, Ralph Lauren, Converse, Marc Jacobs, csak hogy egy párat említsek. Egy-két darabot mindig sikerül kifogni.

Innen irány a Foyles – csak át kell menni az utca másik oldalára -, ami könyvmolyoknak vagy mérsékelten olvasni szeretőknek kötelező. Itt aztán tényleg minden kapható. Hat szinten! A tesóm a történelmi részlegre ment, én pedig leragadtam a fikciónál. Soha nem tudom, hogy mit szeretnék venni. A megérzésemre bízom magam. Általában a cím vagy a borító ragad meg. Aztán leülök és ha öt-tíz oldal után nem tudom abbahagyni az olvasást, akkor a kiszemelt példány menthetetlenül a kosárban landol. Hogy ma mit vettem? A Mad and Wonderful Thing Mark Mulholland-tól és The Silent Sister Diane Chamberlain-től. Mindkettő sokat ígér és biztos vagyok benne, hogy nem okoznak majd csalódást.

Pihenőként a szokásos espresso macchiato nekem és egy café latte a tesómnak a sarki Starbucksban, ahol egy csupa mosoly kínai srác a kiszolgáló. Vendégszeretete és szolgálatkészsége magasan felülmúlja az angolját és komolyan hegyeznem kellett a fülemet, hogy megértsem. A szájról olvasás ki volt zárva, mert számomra megmagyarázhatatlanul úgy beszélt, hogy közben fülig ért a szája és nem mozogtak az ajkai. Így mostanáig sem tudom, hogy ici-pici brownie-mat miért egy hatalmas tányéron tálalta himalájányi tejszínhabbal körbe kerítve. Kávézás közben megterveztük a délután hátralévő részét. Én még be akartam ugrani Camden-be és mivel a tesómnak más jellegű elfoglaltsága volt, így elváltunk. Nálam a kulcs, majd otthon találkozunk.

Szeretek buszozni. Főleg, ha süt a nap. Ha csak lehet, az emeleten foglalok helyet és nézem az elhaladó épületeket és az embereket. Próbálom elképzelni, hogy honnan jönnek, hová mennek,hol és hogyan élnek. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy mindenkinek van egy története és legszívesebben találomra meginterjúvolnék egy pár alanyt. Mint a Humans of New York oldalán. Természetesen Humans of London cím alatt.

Camdenben hömpölygött a tömeg. A Camden Lock Market, egy hatalmas piac, ami a bevásárló utca mentén helyezkedik el és rengeteg embert vonz. Itt mindenki megtalálja az ízlésének megfelelő holmit. Legyen az punk, gothic, hippi vagy bármi más. Nekem két kedvenc boltom van.  Az Urban Outfitters, mert ott mindit találok valamit, ami egy kicsit elüt a szokásostól és persze a VANS bolt. Nem vagyok egy nagy vásárló, inkább minőségre megyek, mint mennyiségre, de lehet, hogy ez már a korral jár.

Pont hazafelé indultam, amikor Laci rám csörgött, hogy hol járok.

Hát a Camden Road Station-nél.

Egy pár perc múlva meg is találtuk egymást és a langyos tavaszi estében cseverészve haza sétáltunk. Már sötétedett. A Camden Square parkban még üldögéltek egy páran, de érezhető volt, hogy eltelt a hosszú hétvége és holnap mindenkinek dolgoznia kell.

Ja, majd’ elfelejtettem. Felfedeztem egy új boltot az Oxford Street-en. Kávé és csokoládé fanatikusoknak ajánlom, de van mindenféle mag is. A név és a concept egyszerű és láthatólag sikeres, mert egy jó negyedórát kellett sorban állnom, mire kifizettem zsákmányomat. Carpo, chocolate heaven. Legalábbis a TimeOut így reklámozza.

Meg kell hagynom, ezt csak megerősíteni tudom.

IMG_1828
CARPO

Most pedig meg kell rendelni a taxit reggelre, mert nagyon korán – fél hat körül – már kint kell lennem a reptéren. Hát, a korán kelés nem az erősségem, de muszáj lesz. Visszatekintve a hétvégére pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon örülök, hogy itt lehettem és remélen, hogy ha valaki, aki olvassa ezt a kis beszámolót és még nem járt volna Londonban, talán kedvet kap, hogy elátogasson ide. Bármikor.

Hozzászólás