Üdvözlet Londonból: húsvét vasárnap

Tegnap későn kerültünk ágyba, mert Laci kitalálta, hogy mozduljunk ki. Elvégre is egy vacsorával megünnepeltük a szülinapját a The Dinerben pénteken, dehát ha szombat van, az ember csak nem ülhet otthon este.

Mivel messzire nem akartunk menni, ezért a The Unicorn tűnt logikus választásnak. Semmi vad buli: koncert – igaz, hogy death metal –  egy pár sör és mindez egy utcányival arrébb. Ki is sétáltunk, egy korsó sör meg egy Diet Coke rendelve és helyet foglaltunk az egyik asztalnál. A koncertteremben már ment a nemtudomhányadik együttes hangolása, mi pedig beszélgettünk. És amint ez sokszor megesik, Laci is elcsodálkozott azon, hogy itt van egy tök jó pub egy ugrásnyira, ahol gyakorlatilag minden este van valamilyen koncert és amióta itt lakik, még csak most van itt másodszor.

Persze, ez valahol érthető. Ugyanígy vagyok ezzel Debrecenben: felkelek, bemegyek dolgozni, a munkanap után pedig a legtöbben az otthon megszokott melegére és pihire vágyunk, vagy nem? Én például húsz éve ismerem Debrecent és még nem voltam a botanikus kertben. A Lovardába is csak tavaly jutottam el először. Szóval London vagy Debrecen, tulajdonképpen egyre megy. Vagyis nem teljesen, de valahol mégis.

Ma reggel így a megszokottnál később ébredtünk. Csodák csodájára sütött a nap!

El is határoztuk, hogy elindulunk. Csak úgy. Valahová. Egy vasárnapi sétára. Mivel a boltok húsvét tiszteletére zárva voltak, így a nevezetességek és a parkok maradtak. Egy rövid metrózás után úgy döntöttünk, hogy a Green Park-nál szállunk ki. A nap még mindig sütött és nem mi voltunk az egyetlenek, akik élvezni akarták a jó időt. Túristák, londoniak, egyedül vagy csoportosan andalogtak a sétányokon. Körülöttünk lengedeztek a sárga jácintok, galambok totyogtak és mókusok ugráltak eleség után kutatva. Kit ne vidámítana fel e bájos állatkák látványa? Olyan aranyosak és ráadásul szelídek is.

green park green park squirrels

A szokásosnál fáradtabbak lehettünk: aki elmúlt huszonöt, az tapasztalatból tudja, hogy bizony nem regenerálódunk olyan könnyen egy mégcsaknemishajnaligátmulatott éjszaka után. Amint megláttuk az első padot, le is telepedtünk. Háttámláján a fába vésett szöveg tudatta, hogy miszter valakinek az 50. születésnapjára állíttatta a családja. Minket ez nem zavart és egy jó háromnegyed órán át, kényelmesen hátradőlve, csukott szemmel élveztük a melengető napsigarakat. Azt még Hollandiában megtanultam, hogy minden perc, amikor nincs hideg, nem fúj a szél és nem esik az eső, aranyat ér és ki kell használni, mert ki tudja, mikor lesz a következő alkalom. Do not take anything for granted, hogy angolosan fejezzem ki magam.

Ha lett volna nálam egy könyv, biztos ott töltöttük volna az egész délutánt. Így azonban a Hyde Park-on átvágva a Piccadilly felé vettük az irányt. Annak ellenére, hogy a kávézókon és éttermeken kívül tényleg minden zárva volt, nagy volt a tömeg s ahogy haladtunk a város központja felé, az emberáradat csak nőtt. Valahogy ez engem egy cseppet sem zavart, mert közben elfilozofálgattunk erről-arról és szívem mélyén nagyon hálás vagyok ezekért a beszélgetésekért. Mire kibeszélgettük magunkat,már Camdenben jártunk és mivel a lábam kezdte kicsit megadni magát, buszra szálltunk és hazamentünk.

Most pedig itt ülök, gépelgetek, Laci pedig lement a helyi gym-be egy kicsit edzeni.

Csend van, Pink-et hallgatok és nem akarom magam ismételni, de megint csak köszönetet mondhatok egy kellemes napért. Hogy holnapra mi a terv?

Nézzük csak: Ripley’s Believe It or Not! TK-max. Waterstones. S bármi, amihez spontán kedvünk lesz. Ki tudja? Lehet, hogy felfedezünk valami újdonságot. De erről majd a maga idejében bővebben……

…….ja, és kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

happy easter

Hozzászólás