BB

Két hete masszázson voltam. Rám fért. Ötven perc relaxálás és csevegés. Hogy ez a kettő hogy fér össze? El sem tudom képzelni máshogy. Ugyanis nem bírok csendben maradni. Főleg, ha jó a társaság. A masszőr “néni” pedig közvetlen, barátságos és igazi tárháza mindenféle bölcsességnek, népi gyógymódnak és hasznos tippeknek. Sokféle téma szóba került és amikor valahogy az emberi kapcsolatoknál kötöttünk ki, a következőt mondta: “…..hát, harminc fölött azért már nehezen alakulnak ki mély barátságok…..”

Szokásomhoz híven és jellememből fakadóan majdnem rögtön kiböktem valamit, aztán emlékeztettem magam, hogy a helyzet nem éppen alkalmas a vitatkozásra. Pedig helyesbítettem volna: nem nehezen, inkább ritkán. Én ugyanis majdnem harminchárom évesen találkoztam legjobb barátnőmmel, Merellel.

Ez még Goudában történt, 2007 februárjában. Lakást kerestem, ugyanis volt barátommal úgy döntöttünk, hogy – hogyan is fogalmazzak diplomatikusan? – szép volt, jó volt, elég volt. Városban szerettem volna lakni, így Gouda logikus választásnak tűnt. Minden szabad percemben a hírdetéseket bújtam, telefonálgattam, kiadó lakhelyeket látogattam. Hát, a valóság néha elég kiábrándító tud lenni. Túl kicsi. Túl sötét. Dohos. Fura környék.

Aztán egy este, fáradtabbnál fáradtan megpillantottam egy friss, kétmondatos hírdetést: Lakás a belvárosban. Ha érdekel, hívj. Azon nyomban reagáltam és másnap délután négy órára megbeszéltünk egy találkozót. Suli után bicajra pattantam és elpedáloztam a megadott címre. Meglepetésemre tényleg a belváros legközepén találtam magam, a Nieuwe Markt bevásárlóközpont mellett. Felcsengettem, majd felcaplattam a második emeletre. Ott még jobban meglepődtem: széles, nyitott belső folyosó, ahonnan leláttam a boltokra és a vásárlókra, de város zajából semmi nem hallatszott. A második ajtó előtt megálltam és bekopogtam. Az ajtó kinyílt és ott állt előttem Merel.

Nem tudom, hogy lehet az ilyet megfogalmazni vagy leírni, de mintha már találkoztunk volna valahol, valamikor. Pedig nem. Amint kiderült, az ő kapcsolata (pontosan tizenkét év után, mint az enyém) is akkor ért véget. Ezt a lakást csak hirtelenjéből bérelte, de nem érezte magát otthon benne. Túl nagy. Túl világos. Túl modern. Pont, amilyet kerestem! Merel a cuccai nagy részét már át is költöztette a szüleihez, de még maradt egy pár könyv és pár apróság:rajz kellékek, vásznak, fonalak. Sok címet felismertem és már akkor is szívesen rajzoltam, varrogattam, kötögettem. Az sem kerülte el a figyelmemet, hogy mindkettőnkön ugyanolyan Camper cipő volt. Az ember pedig vagy Camper rajongó vagy nem.

Hamar megegyeztünk, hogy a lakást kiveszem.

Ilyenkor jön az elköszönés ideje.Üzlet nyélbe ütve, mindenki megy tovább a maga útján. Mi meg álltunk az ajtóban. Csak úgy.

Mire Merel: Különben van valami dolgod? 

Mire én: Nincs. 

Merel: Akkor lemegyünk a Café Centraal-ba? Ott a legfinomabb a cappuccino. 

Én: Aha. Okés.

Az egy cappuccino-ból kettő lett és mire észbe kaptunk, eltelt három óra, mi meg csak beszéltünk és beszéltünk. Tényleg, mintha már évek óta ismertük volna egymást és a végén már csak nevetni tudtunk, amikor (újra) kiderült, hogy ugyanazt a filmet néztük meg legutóbb vagy hogy egyikünk sem szereti a tejet vagy egyik nagy kedvencünk Paul Frank. S végül megállapodtunk abban, hogy találkozásunk nem lehet a véletlen műve.

Immáron nyolc éve vagyunk legjobb barátnők. Sok minden történt azóta mindkettőnk életében. Én visszaköltöztem Magyarországra, Merel pedig jelenleg is Goudában lakik Bob nevű macskájával. Kapcsolatunkat a távolság csak intenzívebbé tette. Napi szinten megy az eszmecsere emailen és Viber-en. Sőt, Merel nagyon megszerette Debrecent és ha csak teheti, eljön egy pár napra. Három hete is itt töltött egy hosszú hétvégét és már következő látogatását tervezgeti. Persze, az ajtóm mindig nyitva áll és minden alkalommal ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Itt most filozofálgathatnék arról, hogy vannak – e véletlenek, hogy mitől jó és tartalmas egy barátság, de nem teszem. Mert a lényegen az mit sem változtat. Hogy tinisen és trendisen fejezzem ki magam: BB-k vagyunk és kész.

Hozzászólás