Lehetne egy kicsit pozitívan? Avagy: hogyan védekezzünk a negativizmus ellen?

Van, aki a pollenre allergiás. Van, aki a földimogyoróra. Van, aki tejcukorérzékeny, míg más kiütést kap az epertől. Szerencsére gondtalanul élvezhetem a fű, a fák és a virágok illatát. Ha mogyorót ropogtatok sem pattogzik ki a fejem. Tejet pedig csak azért nem iszok, mert nem szeretem. Kivéve fagyi formájában. Ám be kell vallanom, hogy különösen irritálnak a negatív emberek.

Irritálnak? Kibillentenek az egyensúlyomból és érzem, ahogy elszívják az energiámat. Persze ilyenkor egy kicsit dühös leszek magamra. Hogy hagyhatom, hogy más panaszkodása, borúlátása elrontsa a hangulatomat? Minek igyekeznék bárkit is felvidítani, amikor ő láthatóan – számomra érthetetlen okból – ezt nem akarja?

Persze velem is előfordul, hogy leeresztek és szürkébben látom a dolgokat, mint amilyenek valójában, de hamar rájövök, hogy a gondok, a problémák az élethez tartoznak és ha akarjuk, ha nem, úgy is jönnek. Éppen ezért élvezem duplán a felszabadult, örömteli időszakokat és nem keresem, nem kreálok problémát, ha nincs. Pedig tudnék. Csak nem akarok.

Van egy holland mondás, miszerint: waar je mee omgaat, daar word je mee besmet. Magyarul és kevésbé finoman kifejezve: aki korpa közé keveredik…….

Éppen ezért egy ideje tudatosan kerülöm a negatív dolgokat és embereket. Az első nem is olyan nehéz. Nem nézek híradót. Nem kattintok baljós hangvételű linkekre. Nem veszek szenzációhajhász újságokat. De hogy lehet elkerülni a negatív embereket? Mert ugye nem vonulhat kolostorba az ember lánya……Ki kell menni az utcára, be kell menni a munkahelyre, vannak kötelező rokonlátogatások.

De mégis: hogyan őrizhetjük meg optimizmusunkat, jókedvünket, testi-lelki egyensúlyunkat a felénk áramló negatív energiahullámokban?

Ha abból indulunk ki, hogy energiából vagyunk, akkor logikus, hogy ezáltal az energia által vagyunk egymással összekötve. Ez azt jelenti, hogy akarva-akaratlanul átvesszük egymás rezgéseit. (Szoktam irigyelni azokat, akik erre alapból kevésbé érzékenyek.)

Hálás vagyok akkor, amikor olyan emberekkel lehetek  együtt, akik feltöltenek, motiválnak, inspirálnak. Olyankor tele vagyok tetterővel, ötletekkel és bizalommal. Szinte nem ismerek lehetetlent, nincsenek kételyeim és érzem, hogy elfogadnak, szeretve vagyok. Ezzel az érzéssel szöges ellentétben áll az, amikor negatív, pesszimista emberek vesznek körül és nem ritka, hogy testi tüneteim is jelentkeznek: hirtelen fáradékonyság, gyomor- és fejfájás. Nyugtalan leszek. Nem találom a helyem. Ismerős?

Mit lehet tenni ilyenkor?

Az egyik  bizonyítottam hatékony módszer a vizualizáció.

Képzeld el, hogy egy fehér fényréteg vesz körül. Mintha egy üveggömbben ülnél. Képzeld el, hogy minden feléd áramló negatív energia visszapattan erről az üvegfalról. Olyan, mint egy védőpajzs. Bent biztonságban érzed magad, ami pedig kint történik, az nem érint. Sem testileg, sem érzelmileg. Persze, mint mindent, ezt is gyakorolni kell. A legjobb napszak erre a reggel. Mielőtt felkelsz vagy fogmosás közben, vizuálisan beburkolhatod magad fehér fénygömbödbe. Napközben, amikor csak lehet, emlékeztesd magad arra, hogy  a negatívizmus minden formájától védve vagy.

Estére is van egy gyakorlat. Bármilyen élményt, hangulatot vagy tapasztalatot, amiről úgy érzed, hogy közérzetedet megrontotta, eltávolíthatsz. Itt szintén szükséged lesz egy kis  képzelőerőre. Idézd fel azt, amit kellemetlenként éltél meg és lásd magad előtt, ahogy kilélegzed a negatív energiát. Képletesen le is moshatod magadról. Lásd, ahogy elillannak vagy lefolynak a lefolyón azok a dolgok, amiket nem akarsz megtartani.

Megeshet, hogy olyan valaki vagy valami zavarja meg energiádat, aki / ami közel áll hozzád és fontos számodra. Lehet az partner, szülő, barát(nő), egy kolléga vagy egy vizsga, projekt, esetleg egy beszélgetés. Van, amikor elengedhetetlen, hogy érzelmileg függetlenítsd magad a saját érdekedben. Mert az igazság az, hogy csak akkor jelenthetsz valamit a magad és mások számára, ha jól vagy. Ha kilométerekről is érzed a negatív energiát, egyszerűen képletesen vágd át a “forrással” összekötő szálakat egy jelképes ollóval.

El tudom képzelni, hogy ez a fajta megközelítés túlzásnak, önzőnek tűnhet. Engem is furdalt eleinte a lelkiismeret, amiért magamat kezdtem el fontosabbnak tartani. Aztán   rájöttem, hogy – bocs, ha magamat ismétlem – csak akkor jelenthetek valamit magam és mások számára, ha gondoskodom arról, hogy jól érezzem magam. És igen, inkább vagyok bizakodó és optimista, mint annak ellenkezője. Mert az igazság az, hogy egy adott helyzeten a pesszimizmus és az aggodalmaskodás semmit nem segít. Sőt.

Szóval lehetne egy kicsit pozitívabban?

surround yourself with positive people


Hozzászólás